Inhale
A "mindent megteszek a haldokló gyerekemért" filmek között nálam a Végszükség viszi a pálmát, de azért esélyt adok másoknak is, hátha elbűvölnek. Az Inhale című film sztorija röviden: kislány haldoklik, új tüdőre van szüksége, a hivatalos transzplantációs út nem járható, apuci ügyész létére lemerül az alvilágba, hogy megszerezze azt a tüdőt.
Dermot Mulroney-t (ő játsza az apát) biztosan láttam már valamilyen filmben, de nem hagyott olyan mély nyomot bennem, hogy emlékezzek a címére. Ebben az alkotásban a botoxman nevet adtam neki: arcizma sem rezdül. Reggeli ébredés után ugyanolyan, mint egy alapos verést követően, vagy a lányáért aggódva. Rambóként jól mutatna, de amikor éppen egy megható jelenet közepén vagyunk, én pedig azt látom rajta, hogy francba, megint nem vettem rágót, nos ez eléggé ki tud ábrándítani.
A sztori egészen jól indul. Leköti a figyelmet. Már a film elején van egy olyan zseniális rendezői megoldás, amire szinte felsikoltottam, hogy igen, ez az, jézusom, én milyen szemérmes vagyok (én????), a szexet beleszőve milyen jól ábrázolja a szülői aggódást, vajon hasonló helyzetben én is ezt tenném? Itt eldöntöttem, hogy ez jó film lesz. Nem mondom, hogy az események zuhatagként ömlenek a nézőre, de azért egy izgalmas kis patakként csordogálnak. Ebbe a mederbe aztán belerondít két ágaskodó mellbimbó. Az anyát játszó Diane Krugernél egyébként ezt a két dolgot tudnám megemlíteni, amivel kiemelkedik a filmben, mert biztosan voltak már ennél lényegesen jobb alakításai is. De a drámai pillanatokba úgy robban be az a két mellbimbó, hogy nő létemre is elvonja a figyelmemet és teljesen kizökkent.
Ezután el is kezdek erősen unatkozni. Mulroney cseppet sem hősies módon, hanem inkább bárgyú naivitással száll szembe az alvilággal, mozdulatai esetlenek, makacs újrapróbálkozásairól pedig nem az apai kétségbeesés, hanem az emberi butaság jut eszembe. Rezzenéstelen arcán aztán sebet is ejtenek, mivel feliratosan néztem a filmet, ennek összevarrása okozott pár nehéz pillanatot. Ezért üzenem, ha azalatt a pár másodperc alatt nem nézel oda, nem maradsz le semmiről!
A történet kb. a felétől ismét egész élvezhetővé válik, bár a jó kategóriát nálam nem éri el. Mulroney-bulldog lohol, nem adja fel, megverik, feláll, utánamegy, újra megverik, újra feláll, közben belerángat másokat is.... Természetesen nem hiányozhatnak a vonagló női testek és a transzvesztita sem, bár véleményem szerint ez teljesen felesleges szál volt a filmben. Végül rátalál az emberre, aki megmentheti a lányát, bár itt a film kissé zavarossá válik, hiszen ugyanazon csapat egyik tagjától segítséget kap, míg a másik (teljesen logikátlanul, a pénz és zsaroló felvétel meglétének ellenére) ki akarja nyíratni. A cselekmény nem túl feszes, még akkor sem, amikor kiderül, a kislánynak maximum egy hete van hátra az új tüdő nélkül. Nem sikerül drámai feszültséget teremteni.
A helyzet megoldásának jót tesz a csavar, bár kissé hatásvadásznak tűnik. A film utolsó képkockáinál azonban rájövünk: az igazi gagyi hatásvadászat ez. Kár volt ezzel elrontani, ha az utolsó 2-3 percből 10 másodpercet hagynak meg a 'kevesebb néha több' elve alapján, jobban tetszene.
Számomra kissé zavaró a történet befejezése, hiszen a filmen végigvitt apavagyok vonalat keresztülhúzta egy igazságosvagyok metszettel, de ettől még a filmnek erkölcsi mondanivalója is van. Szóval egyszer megnézhető. Szerintem.
Dermot Mulroney-t (ő játsza az apát) biztosan láttam már valamilyen filmben, de nem hagyott olyan mély nyomot bennem, hogy emlékezzek a címére. Ebben az alkotásban a botoxman nevet adtam neki: arcizma sem rezdül. Reggeli ébredés után ugyanolyan, mint egy alapos verést követően, vagy a lányáért aggódva. Rambóként jól mutatna, de amikor éppen egy megható jelenet közepén vagyunk, én pedig azt látom rajta, hogy francba, megint nem vettem rágót, nos ez eléggé ki tud ábrándítani.
A sztori egészen jól indul. Leköti a figyelmet. Már a film elején van egy olyan zseniális rendezői megoldás, amire szinte felsikoltottam, hogy igen, ez az, jézusom, én milyen szemérmes vagyok (én????), a szexet beleszőve milyen jól ábrázolja a szülői aggódást, vajon hasonló helyzetben én is ezt tenném? Itt eldöntöttem, hogy ez jó film lesz. Nem mondom, hogy az események zuhatagként ömlenek a nézőre, de azért egy izgalmas kis patakként csordogálnak. Ebbe a mederbe aztán belerondít két ágaskodó mellbimbó. Az anyát játszó Diane Krugernél egyébként ezt a két dolgot tudnám megemlíteni, amivel kiemelkedik a filmben, mert biztosan voltak már ennél lényegesen jobb alakításai is. De a drámai pillanatokba úgy robban be az a két mellbimbó, hogy nő létemre is elvonja a figyelmemet és teljesen kizökkent.
Ezután el is kezdek erősen unatkozni. Mulroney cseppet sem hősies módon, hanem inkább bárgyú naivitással száll szembe az alvilággal, mozdulatai esetlenek, makacs újrapróbálkozásairól pedig nem az apai kétségbeesés, hanem az emberi butaság jut eszembe. Rezzenéstelen arcán aztán sebet is ejtenek, mivel feliratosan néztem a filmet, ennek összevarrása okozott pár nehéz pillanatot. Ezért üzenem, ha azalatt a pár másodperc alatt nem nézel oda, nem maradsz le semmiről!
A történet kb. a felétől ismét egész élvezhetővé válik, bár a jó kategóriát nálam nem éri el. Mulroney-bulldog lohol, nem adja fel, megverik, feláll, utánamegy, újra megverik, újra feláll, közben belerángat másokat is.... Természetesen nem hiányozhatnak a vonagló női testek és a transzvesztita sem, bár véleményem szerint ez teljesen felesleges szál volt a filmben. Végül rátalál az emberre, aki megmentheti a lányát, bár itt a film kissé zavarossá válik, hiszen ugyanazon csapat egyik tagjától segítséget kap, míg a másik (teljesen logikátlanul, a pénz és zsaroló felvétel meglétének ellenére) ki akarja nyíratni. A cselekmény nem túl feszes, még akkor sem, amikor kiderül, a kislánynak maximum egy hete van hátra az új tüdő nélkül. Nem sikerül drámai feszültséget teremteni.
A helyzet megoldásának jót tesz a csavar, bár kissé hatásvadásznak tűnik. A film utolsó képkockáinál azonban rájövünk: az igazi gagyi hatásvadászat ez. Kár volt ezzel elrontani, ha az utolsó 2-3 percből 10 másodpercet hagynak meg a 'kevesebb néha több' elve alapján, jobban tetszene.
Számomra kissé zavaró a történet befejezése, hiszen a filmen végigvitt apavagyok vonalat keresztülhúzta egy igazságosvagyok metszettel, de ettől még a filmnek erkölcsi mondanivalója is van. Szóval egyszer megnézhető. Szerintem.
michaela
2 megjegyzés:
Szia M!
Ez egy igen ütős írásod! Csak így tovább, olvaslak én is :-)
Úgy látom, sok mindenben egyezik az ízlésünk, kivéve Keanu Reeves-t, mert őt imádom, igaz, nem feltétlen a színészi teljesítménye miatt :-)
Várom a következő írásodat!
Filmlélek
Köszönöm, ez az eddigi egyetlen bejegyzésem, amit leültem és nyugodtan megírtam, átolvastam, átírtam:)
Olvaslak én is továbbra is.
Szép napot!
m
Megjegyzés küldése