Ébredések

 Ébredések

Az Ébredések című film a kedvenceim közé tartozik. Számomra különösen izgalmassá teszi, hogy igaz történetet dolgoz fel, így még inkább azonosulni tudok a szereplőkkel.

Leonard (Robert De Niro)  élőhalottként tengeti napjait, több hasonló betegségben szenvedő sorstársával együtt. Egy rejtélyes agyhártya gyulladás következében kerültek ilyen állapotba, nem tudnak beszélni, legtöbben mozdulni is alig, látszólag öntudatlanok.

Egy új orvos érkezik az intézménybe, aki reményt lát a gyógyulásukra. Dr. Malcolm Sayer (Robin Williams) egy magának való, távolságtartó orvos, akinek a legfőbb gondot az emberekkel történő kommunikáció okozza. Neki ez inkább kutató munka, de abba nagyon lelkesen veti bele magát.

Sokan már több éve, évtizede vannak ilyen állapotban. Kiderül, mindent érzékelnek a külvilágból, csak válaszolni nem tudnak az ingerekre. Dr. Sayer kikísérletezik egy gyógyszert, amivel a betegek öntudatukra ébredhetnek és teljes életet élhetnek.  Ennek a csodás ébredésnek a történetéről szól a film.  Látjuk milyen amikor újra felfedezhetőek a világ apró szépségei, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk anélkül, hogy megbecsülnénk őket. Hát persze, hiszen minden relatív. De ez a történet talán rádöbbent kicsit arra, mennyire magától értetődőnek vesszük az életet (Dr. Sayer: "Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni a legalapvetőbb dolgokat".)

Már csak a téma miatt sem mentes a mű az apró giccsektől, de én ezt nagylelkűen megbocsátottam neki, mert a történetbe illeszkedő, nem pedig zavaró mértékű a szentimentalitás.

Robert De Niro zseniálisat alakít a filmben, pedig nem a tőle gyakran látott gengszter imázsba illeszkedő a szerep (hihetetlen, hogy ugyanebben az évben le tudta forgatni a Nagymenőket is, amiért ugyan "csak" BAFTA díjra jelölték, míg az Ébredésekért Oscar díj jelölt volt). Újra találkozik édesanyjával, felfedezi az életet, a szerelmet, mindent, amire a betegsége kialakulásától nem volt lehetősége.

Robin Williamset már láthattuk orvosként a Patch Adamsben, itt is ugyanolyan szerethető karaktert játszik, aki önmaga is fejlődik, szocializálódik, felismeri, hogy mindenki külön egyéniség, akit nem szabad korlátok közé szorítani.

Sajnos a gyógyszer hatása nem bizonyul véglegesnek, ezért Leonard és a többiek szépen lassan visszaesnek eredeti állapotukba. De az utolsó pillanatig küzdenek, a rendezésnek és a színészi játéknak köszönhetően pedig mi végig küzdünk velük.

Remek alkotás. Szerintem.

michaela