esti ajánló

A szív hídjai

Filmmúzem, 21.00

A szív hídjai egy gyönyörű romantikus történet, Clint Eastwood rendezésében. Éppen annyira csöpögős, amennyivel hatni tud az érzelmeinkre, de még nem fordul át giccsbe. Megható, elgondolkodtató, szép.

Francesca (Meryl Streep) egy hosszú évek óta házasságban élő, két gyermekes farmerfeleség, akinek élete egyszerű és kiszámítható Éppen ezért hiányzik valami olyan nagyon belőle. 1965-ben járunk, a férje két gyerekével egy távoli vásárra utazik és ő négy napra magára marad.

Éppen ekkor téved arra Robert Kincaid (Clint Eastwood) fotós, aki a megye különleges hídjait fényképezi és segítséget kér az asszonytól. Szerelmük váratlanul és gyorsan lángol fel, és szinte mindent elemészt.

Négy napig átélik a szerelem fellegekbe repítő és pokolba taszító magasságait és mélységeit, egymásra találásuk mesébe illő és különleges. Emlékezetes, mélyre ható randevúkat láthatunk, szavak nélkül is érthető érzéseket, szenvedélyt.

Francescának azonban ott a családja. A férje és a gyerekei. Vajon feláldozhatja őket a saját boldogsága érdekében? A mindent elsöprő szerelem feljogosít erre? Esetleg a szerelem csak akkor maradhat ilyen, ha elérhetetlen marad és nem kerül a hétköznapok szintjére?  Inkább a családjával kell maradnia, akkor is ha így boldogtalan lesz?

A döntés és a vívódás gyötrelmes és torokszorító.

Olyan sok mindent szeretnék még írni, de nem akarom elmesélni a végkifejletet, hátha valaki még nem látta. De figyelmetekbe ajánlom a kedvenc részem, amikor a piros lámpánál egymás mögött lévő két kocsiban ülnek, a szakadó esőnél pedig csak az érzelmeik áradata erősebb. Az valami gyönyörű jelenet.

Én már régebben láttam ezt a filmet, de azóta sem tudnám megmondani, én másképp döntöttem volna, vagy esetleg ugyanígy. Az erkölcsi dilemma olyan nagy. Érdemes megnézni és gondolkodni.

Jó szórakozást!

michaela

Élve eltemetve

Végre megérkezett a mozikba az Élve eltemetve című film, amit a 127 óra kapcsán már emlegettem.

Ez egy spanyol dráma, aminek fő- és ezzel egyetlen szerepét Ryan Reynolds játsza, akit én eddig csak gagyi vagy maximum középszerű romantikus vígjátékokban és akciófilmekben láttam. Éppen ideje volt már egy ilyen kiemelkedő alakításnak az életében.

A filmet Rodrigo Cortes rendezte, neki ez a második nagyjátékfilmje, de borítékolható, hogy fogunk még hallani róla.

Paul Conroy (Ryan Reynolds) az amerikai hadseregnek beszállító teherautó sofőr, aki egy kevésbé szép napon arra ébred, hogy élve eltemették. Az iraki fegyveresek 5 millió dollárt követelnek a szabadon bocsátásáért, ezt a pénzt azonban neki kell előteremtenie a fakoporsóban található mobiltelefon, öngyújtó, kés és ceruza segítségével. Eközben fogy a levegője, a koporsóba pereg a homok, betéved egy kígyó, egyszóval a körülmények közel sem mondhatóak ideálisnak.

Karaktere teljesen átlagos, talán ennek köszönhetően okosabbnak érezzük magunkat nála és találgatjuk, mi vajon hogyan szabadulnánk ki. Elkezd telefonálgatni, az amerikai kormány felhívása azonban annyi eredménnyel kecsegtet, mintha Charlie Sheent kérdezgetné az antialkoholizmus áldásos hatásairól.  Az amerikaiak elvből nem fizetnek váltságdíjat, Paul azonban nem bánná, ha hazajutna a családjához, ezért tovább próbálkozik.

Végül megkapja egy túszmentő csoport vezetőjének a számát, de ekkor már versenyt kell futnia az idővel, a telefonja akkumulátora merül, a levegője fogy. 90 percet töltünk el vele egy koporsóba zárva, így klausztrofóbiásoknak nem ajánlható film, az ember önkéntelenül is feszeng közben és élvezi, hogy koporsónyinál nagyobb a mozgástere.

Unatkozni egyetlen percig sem lehet, amiben nagy szerepet játszik Eduard Grau operatőr. Másfél óra koporsó filmezést úgy megcsinálni, hogy közben ne unatkozzunk, ahhoz azért kell tudni valamit. A svenkeken kívül (a kamerát elforgatja a függőleges tengelye körül, majd felfelé és lefelé is), nagyon jól fókuszál ezen az aprócska helyen úgy, hogy közben különböző hangulatokat teremt. Néha félünk, rettegünk, aztán reménykedünk a főhőssel együtt. Azt nagylelkűen figyelmen kívül hagyhatjuk, hogy néha a koporsón kívülre kell helyezni a kamerát a megfelelő szög elcsípéséhez, mert cserébe máskor meg teljesen bepréselődünk a szűk helyre és együtt szenvedünk Paullal.

Kár lenne a történetből ennél több apró részletet elárulni (annál nagyobb részletek pedig már nincsenek benne, hogy eltemették és szabadulni akar), látni kell és átérezni a hangulatot. A film nyomasztó, fullasztó, ugyanakkor drámai, zseniális, a végén lévő csavar után pedig csak ülünk kábultan és kapkodjuk a levegőt.

Nálam ez 10/8, ajánlom mindenkinek.

Jó szórakozást!

michaela

Ilyen nincs

Szombaton este láttam az MGM-en ezt a filmet. Hal Hartley rendezte, akit nagyon szeretek, egészen különleges filmeket csinál. Persze aki csak a blockbustereket nézi moziban, az nem annyira lehet képben vele kapcsolatban, esetleg a Hétfői lány, vagy az Egyszerű emberek című filmje lehet ismerős.

Utánanéztem mit írnak erről a neten, és teljesen Hal Hartleyra jellemző, amit találtam: ahány oldal, annyiféleképpen sorolja be a filmet. Van aki szerint sci-fi, fantasy, horror, filmdráma, vígjáték, akciófilm. És valóban, talán egyszerre mindegyik.

A történet egy szörnyről szól, akit Hartley valóságossá tesz és belehelyezi egy "mindennapi" környezetbe. A szörny már az evolúció kezdete óta él (nem hiszek az evolúcióban, de ezt az apróságot ennél a filmnél figyelmen kívül hagytam), a legnagyobb problémája pedig, hogy képtelen meghalni, pedig már nagyon szeretne.

Amikor eltűnik egy forgatócsoport  akik filmet akarnak készíteni róla, az operatőr menyasszonya, Beatrice (Sarah Polley) a vőlegénye keresésére indul, így talál rá és barátkozik össze a szörnnyel (Robert John Burke). Ráveszi, hogy menjen vele az emberek közé, keressék meg az őrült tudóst, az egyetlen embert, aki képes a halálba segíteni. 

Ahogy néztem a filmet, folyton az jutott eszembe róla, hogy ez olyan szép. Egy szép mese. Mindemellett nem hiányzik belőle a Hal Hartleyra jellemző szkepticizmus, az irónia, amellyel bemutatja a szenzációhajhász világot, a semmisemelég és mindenazonnalkell hozzáállást. Mindezt eltúlzott karakterekkel, mosolyra fakasztó képkockákkal.

Felnőtteknek való, szép, mosolygós mese. Nagyon szeretem és ajánlom mindenkinek. 10/10

Jó szórakozást!

michaela

esti ajánló

Világok Harca

Tv2  19:30

Ezt a filmet inkább a látvány miatt érdemes megnézni, mintsem a sztorija lenne vonzó a szombat esti kikapcsolódást keresők számára. Tehát nagy képernyős tévével rendelkezők előnyben!

Persze, kellett valami forgatókönyv is. Ray Ferrier (Tom Cruise) egy egyszerű dokkmunkás, aki nem túl szimpatikus módon, láthatón nem tud mit kezdeni a hétvégére hozzá érkező gyerekeivel (a kislányát alakító Dakota Fanningra érdemes odafigyelni, talán az ő alakítása a legjobb a filmben). 

Sok töprengésre azonban nincs ideje, mert megérkeznek a földönkívüliek, pontosabban már évezredek óta itt élnek a föld mélyén és gonosz tervet eszelnek ki ellenünk. Ez ám nem az E.T., aki olyan bájosan szeretne hazatelefonálni. Ezek a végsőkig gonosz, ellenséges szándékú földönkívüliek. Megállnak az órák, az autók, a gépek, nincs áram, a föld reng és megnyílik, menekül ki merre lát.

A film forgatókönyvén ezek után nem dolgoztak túl sokat, a cél természetesen az idegenek elpusztítása, közben pedig mindenki menti az irháját, Ray a két gyerekéét is. Ettől kezd szimpatikusabbá válni, bár teljes csodálatunkat a műsoridő végére sem nyeri el. Talán a családi összetartás lehetne a film egyik mondanivalója, ha sikerült volna jobban kidolgozni.

Ami miatt érdemes a Világok Harcára időt szánni, az Steven Spielberg rendezése és a csodálatos látvány. A látványért felelős csapatot a Star Wars III-ból teleportálták ehhez a filmhez, így a végeredmény nem lehetett kétséges.

Érdemes megfigyelni az emberek reakcióját, a tömeghisztériát, Ray fiának viselkedését, azonban ha valaki mély drámára és logikus történetre vágyik, az ne ezt nézze.

Aki viszont elnéző mosollyal legyint a logikátlanságokra és megelégszik egy látványos, speciális effektekben és hanghatásokban bővelkedő sci-fivel, annak jószívvel ajánlom a Világok Harcát.

Jó szórakozást!

michaela

Good Will Hunting

Úgy tűnik a Prizma Tv-t is fel kell vennem a repertoáromba, tudnak meglepetéseket okozni. Tegnap este véletlenül kapcsoltam oda, és éppen a Good Will Hunting ment. Ha én ezt tudom... Az nálam egy olyan alapmű, amit biztosan ajánlottam volna.

A Good Will Hunting-ot két gyerekkori, elválaszthatatlan jóbarát, Ben Affleck és Matt Damon írták, amikor együtt laktak hármasban Ben Affleck öcsikéjével. Kevin Smith (Stop-shop) segített nekik eladni a filmet. Az volt a kikötésük, hogy szerepelni akarnak benne, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen ez tette őket igazán ismertté.  A filmet végül a Miramax vette meg, Gus Van Sant rendezte, aki ezért 1998-ban legjobb rendező oscar jelölést is kapott.

Will Hunting (Matt Damon) egy dél-bostoni munkásnegyedben nő fel. Dühös, vad, lázadó, féktelen, nem tud és nem is akar beilleszkedni a "normális" társadalomba, ugyanakkor intelligens, művelt, a matematikában pedig zseni szinten tengeti napjait. Legjobb barátja Chuckie (Ben Affleck), aki felismeri  a benne rejlő lehetőségeket és folyton agitálja, hogy hagyja el azt a helyet ahol élnek, használja ki a tehetségét és teremtsen magának jobb életet.

Will barátaival egy építkezésen gürcöl, mellékállásban az egyetemen takarít, eközben pedig szórakozásképpen megold egy olyan matek példát, ami a tanári karnak is négy évébe telt. Ekkor figyel fel rá Gerald Lambeau (Stellan Skarsgard) matematikaprofesszor, és amikor Will ismét összeütközésbe kerül a törvénnyel egy verekedésből kifolyólag, ő segítő jobbot nyújt neki. Cserébe azt kéri, járjon hozzá beszélgetni a matematikáról, valamint minden héten pszichiáterhez is kell mennie. Ha el akarja kerülni a börtönt, Will nem tehet mást, mint belemegy az alkuba.

A pszichiátert, Sean Maguire-t Robin Williams alakítja, Oscar díjat kapott ezért a mellékszerepéért. Will elfogyaszt pár pszichiátert, mire Seanhez kerül, akinek pár éve meghalt a felesége, és ezt a veszteséget nem tudta feldolgozni. Nehezen induló beszélgetéseik folyamán úgy tűnik egymást gyógyítják. Will megtanítja Seant újra élni, feldolgozni a traumát, Sean pedig megérti a fiú érzelmi küzdését, a dühének forrását, szépen lassan pedig csillapítja azt.

A film egyik legmegrázóbb mondata, amikor a pszichiáter addig ismételgeti Willnek a "Nem a te hibád" mondatot, míg az fel  nem fogja az igazi értelmét és a benne felgyülemlett feszültséget végre ki nem engedi magából.

Will természetesen szerelmes is lesz, és ezzel is nehezen birkózik meg, mint mindennel az életben, amihez túl kellene tennie magát félelmein.

Több szál tartja fenn az érdeklődésünket, egyik a szerelem, egy másik a matematikával kapcsolatban elért eredményei, sikerei, esetleges álláslehetőségei, a legfontosabb pedig, hogy a pszichológussal folytatott beszélgetései kapcsán végre elhiszi-e, hogy ő is megérdemel egy normális életet, vagy direkt megmarad egy alulfizetett, egész életében gürcölő munkásnak.

Vajon fel lehet dolgozni mély, gyerekkori traumákat? Vagy ezek örök életére befolyásolják az ember sorsát és nem lehet tőlük szabadulni? Ki lehet törni a megszokott környezetből, vagy gyermekkorunk mintája egy életre megbéklyóz és elveszi tőlünk a lehetőséget?

Csodás, közhelyektől mentes dialógusok hallhatóak a filmben, Matt és Ben korukat meghazudtoló mélységű forgatókönyvet hoztak össze. Természetesen Oscarral jutalmazták őket érte.

Nálam ez az alkotás 10/10, meleg szívvel ajánlom mindenkinek.

Jó szórakozást!

michaela