Összes oldalmegjelenítés

2012. március 26., hétfő

The Grey



A "The Grey" műfaji besorolásával gondban vagyok. Thrillerként jegyzik, de nagyon erős drámai elemeket is tartalmaz, és a művészfilmektől sem áll távol.

Az alaptörténet nem sok újdonsággal kecsegtet: egy csapat olajmunkás repülőgép szerencsétlenséget szenved Alaszka északi részén, a hatalmas hólepte semmi közepén, éppen útban hazafelé. Úgy gondoltam az "Életben maradtak" után túl sokat nem lehet mondani a témáról, talán itt is elkezdik egymást megenni, remélhetőleg nem premier plánban. Inkább Liam Neeson, mint a sztori miatt kezdtem el nézni a filmet, és nagyon örülök, hogy így döntöttem. Hosszú hónapok óta nem láttam ilyen izgalmas és lenyűgöző alkotást.


A rendező, Joe Carnahan (most eltért az eddigi "biztonságos" rendezéseitől, és kockázatvállalását egyértelmű siker koronázta) először Ottwayt (Liam Neeson) mutatja be nekünk, aki elmélyülten ír valamit egy darab papírra a harcról, az életről és a halálról, miközben gyerekkorát, apját, és  elveszített feleségét idézi fel. Ezzel már bele is ringat minket a mű alaphangulatába, egy nyugodt, filozofikus, "szürke" állapotba, amely mégis tele van feszültséggel, felkelti a kíváncsiságunkat és meg akarjuk ismerni az okait, részleteit. 
Látjuk, hogy Ottway valamiért farkasokra lövöldözik, ha éppen nincs a fegyvere lefoglalva azzal, hogy a szájába veszi. A ravaszt azonban nem húzza meg,  egy farkas üvöltése még végső elkeseredésében is visszahozza a valóságba.

Aztán felszáll egy repülőgépre pár kevésbé szimpatikus, meglehetősen nagyhangú olajmunkás társaságában, de a gép lezuhan és a  katasztrófát csak heten élik túl, köztük természetesen Ottway. Ekkor a film melankolikus hangulatát felváltja valami realista, feszült várakozás. Hamar felismerik, hogy ha a gép roncsai mellett maradnak, akkor sosem találják meg őket, tehát el kell indulniuk a távoli erdők felé, ahol előbb-utóbb civilizáció nyomaira bukkanhatnak. Természetesen ez nem ennyire egyszerű, a metsző hideg és a hóakadályok eltörpülnek a veszély mellett, amelyet a farkasok jelentenek, amik elkezdenek vadászni rájuk.

Kiderül, hogy Ottway munkaköri kötelességből gyilkolta a farkasokat, ezzel védve meg a dolgozókat a támadásoktól (magáról a munkáról sok mindent nem tudunk, csak az egyének viselkedésének megértéséhez szükséges momentumokat ismerjük meg, pl. hogy ezen a helyen főként börtöntöltelékek, számkivetettek, az élet peremére szorultak dolgoztak). A szerencsétlenség után nincsenek fegyvereik, így érdekes látni, ahogy vadászból üldözött lesz. 

Ottway nemrég még öngyilkos akart lenni, így arra számítunk, hogy beletörődve várja a halált. Azonban éppen az elmúlás árnyékában támad fel benne az életösztön, a létezni akarás, harcol és nem adja fel.

Elindulnak tehát ők heten, hogy túléljenek és halott társaik egy-egy személyes holmiját eljuttassák hozzátartozóiknak. Minden lépésüket a farkasok kísérik (amelyek kinézete számomra néhol gagyi kategória volt, akik megmondják a film melyik  jeleneténél nevettem fel, azok között két mosolyt sorsolok ki). Az izgalom a drámai részeknél sem törik meg, felejthetetlen Liam Neeson alakítása, mert ugyanolyan érdekfeszítő és hiteles hős megmentőként, mint a tábortűznél könnyes szemű elérzékenyült férfiként. 

Lassan fény derül az egyre fogyatkozó túlélők történeteire, Ian McKenzie Jeffers a saját novellájából írt forgatókönyvben vigyázott rá, hogy az egyéni sorsokból csak annyi részt ismerjünk meg, amennyi a közös kapocs megértéséhez és a drámai vonal fenntartásához szükséges. Mindenki elkövetett valami nagy hibát az életében, de ennek ellenére ragaszkodnak kétes múltjukhoz, mert van valakijük, aki miatt érdemes még élni, kivéve Ottwayt. Neki nincs veszítenivalója, ezért is olyan lenyűgöző a küzdése és a többiek felett érzett felelőssége. Egyesek hisznek Istenben, mások inkább az ördöggel cimborálnak, némelyek pedig cinizmus és önfejűség mögé rejtik a félelmüket. De mindannyian Emberek. Nincsenek túlrészletezve a sorsok, nem az a cél, hogy közel érezzük őket magunkhoz és ezáltal részvétet váltsanak ki. A hatást realisztikus ábrázolással érik el, Takajanagi Masanobura operatőr csodát vitt véghez, tehetségének köszönhetően vacogva kuporodunk össze a szereplőkkel a tűz körül,  vagy rohannánk a farkasok üvöltését hallva,  máskor levegőt sem merünk venni amikor a közelben vannak, nehogy miattunk támadjanak, és ha felvirrad a reggel és még mindig élünk, megkönnyebbülve engedjük ki tenyerünkbe vájt körmeinket. Valahogy eszünkbe sem jut kiszaladni még egy adag popcornért, a film egyetlen másodpercéről sem szeretnénk lemaradni. És az alkotók így érik el, hogy nem a  sorsuk iránti szánalom, hanem a történet minden pillanatának átélése miatt rettegünk és halunk a szereplőkkel együtt... 

A drámai elemek éppen megfelelően vannak adagolva, néhol karcolgatják, de nem érik el a giccs határát, azonban elég elgondolkodtatóak ahhoz, hogy mondanivalót adjanak ennek a 117 percnek.

A magyar cím nem túl szerencsésen "Fehér pokol" lett, pedig az eredeti elnevezés, vagyis a "Szürkeség" találóbb lett voln, hiszen rengeteg formában ölt testet a filmben. 
Egyrészt a képi megjelenítésben, amely szürkés-kék sejtelmességével segít átérezni a helyzet hangulatát, másrészt a túlélők lelkében lévő egyhangúságban, ami az életösztön hatására leveti fásultságát. Aztán persze ott van még a farkasok fenyegető szürkesége is. A szereplők karakterfejlődése pedig éppen ezt a homályt oszlatja el, tölti meg értelemmel, érzelmekkel, vágyakkal, egyre világosabb a táj is, ahogy közeledik a végkifejlet. Liam Neeson tekintete pl. a végső jelenetben szinte valószínűtlenül tiszta és csillogó, szürkeségnek nyoma sincs benne.

A finom részleteket kedvelők számtalan összefüggést találhatnak még, az én személyes kedvenceim pedig a jól megfigyelhető "keretek", azaz a film elején és végén is fellelhető momentumok, képsorok, utalások, melyek pontos és gyönyörű elhelyezése szinte ujjongásra késztet. Az egész magával ragadó, tele hangulattal, gondolatokkal, feszültséggel.


Az ember harcol a természettel, az időjárással, a farkasokkal, de leginkább önmagával, a hitével, a félelmével, az akaratával, mi nézők pedig megbabonázva bámuljuk.

Felhívom mindenki figyelmét, hogy a viszonylag hosszú végefőcím után van még 3 másodperc, ami teljesen megváltoztatja a végkifejletet. Vagy nem. Ettől is olyan zseniális alkotás.




 

2011. július 20., szerda

esti ajánló

Fedezd fel Forrestert
Viasat3, 21.25


Szeretem Sean Conneryt és nagyon szeretem ezt a filmet is. Bár a történet klisék hadát tartalmazza, és kicsit talán hasonlít a Good Will Huntingra is, Sean Connery alakítása fantasztikus benne.

Egy magának való, egyedül élő írót alakít, akihez egy nap bemászik az ifjú afro-amerikai Jamal (Rob Brown) és ott felejti irományait. Jamalt nagyon érdekli az irodalom, az írás, Forrester pedig felkarolja őt. Egymást segítik, hiszen Jamal irodalmilag fejlődik, William Forrester pedig megtanul foglalkozni valakivel, kibújni a csigaházából (a Good Will Huntingban ugye a pszichológus Robin Williams és Matt Damon kapcsolata ilyen, csak ott matematikáról van szó, és nem irodalomról).

Nagyon jó film, ajánlom mindenkinek.
Jó szórakozást!
michaela

2011. július 10., vasárnap

Monogamy



Dana Adam Saphiro kevésbé ismert rendező, bár 2006-ban Oscar jelölést kapott legjobb dokumentumfilm kategóriában a kerekesszékesek életét bemutató Gyilkos labda c. filmjéért.

Szintén nem világhírű a Monogamy főszereplője, Chris Messina sem. Talán ha olyan filmjét keresnék,  ami nagyobb közérdeklődésre tarthatott számot, a Julie & Julia-t említeném.

Theo (Chris Messina) esküvői fotózással foglalkozik, de egyrészt borzasztóan unja már, másrészt kicsivel több pénzt is szeretne keresni. Ezen felbuzdulva kitalál egy új műfajt, a kémfotózást. A megbízó megmondja, mikor és hol fotózzon, ő pedig titokban, önmagát nem felfedve készíti el a megbízók személyiségét lehetőleg minél inkább tükröző és minél sokoldalúbban bemutató fotókat. 

Egy napon egy fiatal nőtől kap megbízást, de a fotózást elkezdve megdöbbenve tapasztalja, hogy nem várt és szokatlan képeket kell készítenie. A nő többször is kér kémfotókat, Theo pedig egyre inkább ennek a munkának a megszállottja lesz. Az események miatt megkérdőjelezi saját kapcsolatát, házassági terveit, az emberi kapcsolatokba vetett hitét.

A film gyönyörűen végigviszi a párhuzamos vonalat a munka és a magánélet között, érdekes rendezői megoldásokkal tartja fenn a figyelmet. Senki ne várjon akciófilmet, a blokbaszterek sajátosságai sem tapasztalhatóak, ilyen szempontól inkább művészfilm kategóriába sorolható az alkotás. De jól kidolgozott, szépen felépített, elgondolkodtató, jó színészi játékkal.

Jó szórakozást!
michaela

2011. június 21., kedd

esti ajánló

Ma estére két filmet is ajánlok:

A felejtés bére



TV2,21.20
Philip K. Dick regényéből készült, sci-fi, és Ben Affleck játszik benne. Rossz már nem lehet:)
"Michael Jenningsre vadásznak, de nem tudja, miért. A világhíres zsenit csúcstechnológiával foglalkozó nagyvállalatok szerződtetik különleges, szupertitkos munkákra, majd a feledat elvégzése után az agyából kitörlik az emlékeit, nehogy elárulhassa a cégek titkait. Munkáját jól megfizetik, a legutóbbi, három éves küldetése után nyolc számjegyű összegre számít, de a munka végeztével a fizetési csekk helyett egy borítékot kap tele különféle tárgyakkal és azt mondják neki: beleegyezett abba, hogy lemond a pénzéről. Mivel emlékeit a szerződése értelmében kitörölték, Jennings nem tud védekezni, míg rá nem jön, hogy a borítékban talált tárgyak a kulcsok a múltjához. Így most Rachel segítségével, aki a munkatársa és szerelme volt az elmúlt három évben, Jennings az idővel versenyt futva próbálja összerakni múltja darabjait mielőtt korábbi munkaadói meg nem öletik."


Sok hűhő semmiért



Viasat3, 21.25
Ez egy kosztümös film, én nagyon szeretem. A legjobb alakítás Emma Thompsoné benne, de láthatjuk Kenneth Brannaghot, Denzel Washingtont, Keanu Reevest, a  Dr. House-ból ismert Robert Sean Leonardot.
"A napsütötte Dél-Itáliában, míg szünetelnek a csaták, lángra lobbannak a szívek. Don Pedro, Aragónia hercege és csapata megjött a csatából, hogy Leonato vidéki kúriáján töltsön egy felhőtlen hónapot. Egyik kísérője, Claudio rögtön szerelmes lesz Leonato szépséges lányába. Elválaszthatatlan cimborája, Benedek viszont megveszekedett nőgyűlölő: legújabb célpontja a makrancos Beatrice, aki hasonlóképpen érez a férfinem iránt. Bár a nyelvük kardéles, a lelkük mézédes - a két egymásnak teremtett pár egymásra talál. A kellemes együttlétet azonban megzavarja Don Juan, a herceg öccse, aki álnok terveket szövöget, s elég egy rosszindulatú ármány, a harcban edzett barátság kis híján véres párbajba torkollik. De minden jó, ha jó a vége."

Jó szórakozást!
michaela

2011. június 8., szerda

A sebezhetetlen


Viasat3 21:25
Ma estére egy Shyamalan filmet ajánlok. Elfogult vagyok vele kapcsolatban, imádom a filmjeit, a Falut, az Eseményt, a Jeleket, a Hatodik érzéket.

A sebezhetetlen főszerepét Bruce Willis és Samuel L. Jackson játszák.
"David Dunn (Bruce Willis) biztonsági őr az egyetlen túlélője egy szörnyű vonatbalesetnek. Csodával határos módon egy karcolás nélkül megúszta a tragédiát. Nem sokkal később titokzatos ismeretlen férkőzik David közelébe. Elijah Price (Samuel L. Jackson) képregény-gyűjtő szerint nem véletlenül történnek vele a dolgok. David sohasem volt beteg életében, fizikai erőnléte nem puszta alkati adottság. A törékeny csontjai miatt viszont Mr. Üveg névre hallgató Elijah szerint kettejük sorsában sok a hasonlóság, természetfeletti képességeik kiegészítik egymást. A hitetlen David lassan felfedezi az igazságot Elijah szavaiban. A tét saját életének félelmetesen felsejlő értelme."


Bizonyítás


Aki pedig nagyon nem tud aludni, egy másik kedvencem, Anthony Hopkins szereplésével nézheti meg a Bizonyítás-t a tv2-n, 01.30-kor.
A filmről megoszlanak a vélemények, mindenesetre a színészi teljesítményeket, főképpen Gwyneth Paltrow játékát szinte mindenki dicséri. 

"Catherine éveken át gondját viselte ragyogó szellemű, de labilis apjának, a zseniális matematikusnak. A halála után egyedül marad fájdalmával, apja jegyzeteivel és a kérdéssel: mit kezdjen önmagával. Felbukkan a nővére, Claire, aki szeretné kezébe venni húga életének irányítását. És feltűnik Hal, az egykori tanítvány, aki szeretné áttanulmányozni az öreg jegyzeteit. Miközben Catherine egyre jobban megismeri Halt, és megtudja Claire terveit, a lehető legnyugtalanítóbb problémával kell megküzdenie: vajon mennyit örökölt apja őrültségéből vagy éppen zsenialitásából?"

Jó szórakozást!
michaela

2011. június 2., csütörtök

esti ajánló

Hannah és nővérei


Filmmúzem, 22:40

Imádom Woody Allent. Ezt a filmjét is. Az élet általános problémái, szerelmi háromszögek, humorral átszőve.
Három Oscar díjat nyert, további háromra jelölték 1987-ben. Nem érdemes kihagyni:)
"Az amerikaiak meghitt családi ünnepe, a Hálaadás napja fogja keretbe az egy évet felölelő, szerteágazó családtörténetet. Az ünnepre gyülekeznek Hannah, Holly és Lee, a New York-i művészcsalád lányai. A biztosítási ügynök férj hűtlensége miatt azonban minden a feje tetejére áll. Elliott a már-már ellenszenvesen tökéletes feleségének a húgába szeretett bele, ráadásul Lee viszonozza a férfi "vad" szenvedélyét. A neurotikus harmadik nővérnek, Holly-nak viszont a füle cseng, még az is lehet, hogy agytumora van."


Jó szórakozást!
michaela

2011. május 20., péntek

esti ajánló

A hétfői lány
m2  22:05

Az m2 mostanában péntekenként Hal Hartley filmeket ad, én örülök ennek a szokásuknak:) Előző héten az A semmi ágánt nézhettük meg, ma pedig az A hétfői lány lesz terítéken. Ezt még nem láttam, de Hal Hartley rajongók biztosan nem fognak csalódni:)

"A hétfői lányban Hal Hartley megszokott esztétikai gondosságát és őszinte dialógusait meglepően szókimondó szexualitással és játékos hanggal vegyíti. Hartley maga "álsci-fi"-nek nevezi a filmet. Egy teremtmény a messzi Hétfőről az óceánban landol. Egy gyönyörűséges lány testében lakozik, aki a barátját kutatja, akitől segítséget remél. A világ a maga Nagy Forradalma után jár és Jack Bell, aki fontos döntéshozó, nem igazán örül a lány felbukkanásának. Saját démonaival igyekszik leszámolni és elvezényelni egy új városállam diktatúráját, érvénybe léptetni az Emberi Értéket."

Jó szórakozást!
michaela

2011. május 15., vasárnap

esti ajánló

 Kaméleon

RTL Klub 20.00

Nem sok jó magyar filmet ismerek, de ez közéjük tartozik.
"Farkas Gábor hivatásos házasságszédelgő. Nem panaszkodhat, jól fut a szekere. A jóképű harmincas férfi magabiztosan hálózza be a magányos, csúnyácska nőket. Ígérgetésben, bókokban nincs hiány, és a végén mindig lelép a megtakarított pénzükkel. Egyik nap Farkasnak elege lesz a rutinfeladatokból, a középszerű, butácska nőkből, igazi kihívásra vágyik. Találkozik Hannával, a gazdag és híres balerinával, és elhatározza, hogy magába bolondítja a lányt. Hannánál azonban nem működnek a korábban jól bevált trükkök. Úgy tűnik, más stratégiára van szükség."



Késő éjszaka pedig egy alapmű Tom Hanks főszereplésével:
Ryan közlegény megmentése



Tv2  0:00
"1944. június 6 - a normandiai partraszállás napja. Az Omaha Beach kódnevet kapott tengerparton a csónakokból védhető fedezékbe igyekvő szövetséges katonák pergőtűzbe kerülnek, a vérveszteség óriási. Mindenütt halottak, sebesültek, cafatokra szakadt emberi testrészek, haldoklók halálhörgései. A pokol első bugyrán éppen csak túljutott Miller százados (Tom Hanks) megmaradt embereivel újabb szinte lehetetlen próbatétel előtt áll. Egy kis csapat élén be kell hatolnia az ellenséges hátországba, hogy felkutasson egy amerikai katonát, James Ryan közlegényt. A főparancsnokság utasítására ugyanis azonnal le kell szerelni, mivel három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét, s a hadsereg ezzel adózik a család tragédiájának. De a hosszú és veszélyes úton mindenkiben felmerül a kérdés: vajon miért ér ennek az egy embernek az élete többet, mint az érte küldött kilenc emberé? A sikerrendező Steven Spielberg 1999-ben öt Oscar-díjat nyert el a filmjével, köztük a legjobb rendezésért járót is."

Ryan közlegény megmentése

Jó szórakozást!
michaela

2011. április 29., péntek

esti ajánló

A szív hídjai



Filmmúzem, 21.00

A szív hídjai egy gyönyörű romantikus történet, Clint Eastwood rendezésében. Éppen annyira csöpögős, amennyivel hatni tud az érzelmeinkre, de még nem fordul át giccsbe. Megható, elgondolkodtató, szép.

Francesca (Meryl Streep) egy hosszú évek óta házasságban élő, két gyermekes farmerfeleség, akinek élete egyszerű és kiszámítható Éppen ezért hiányzik valami olyan nagyon belőle. 1965-ben járunk, a férje két gyerekével egy távoli vásárra utazik és ő négy napra magára marad.

Éppen ekkor téved arra Robert Kincaid (Clint Eastwood) fotós, aki a megye különleges hídjait fényképezi és segítséget kér az asszonytól. Szerelmük váratlanul és gyorsan lángol fel, és szinte mindent elemészt.

Négy napig átélik a szerelem fellegekbe repítő és pokolba taszító magasságait és mélységeit, egymásra találásuk mesébe illő és különleges. Emlékezetes, mélyre ható randevúkat láthatunk, szavak nélkül is érthető érzéseket, szenvedélyt.

Francescának azonban ott a családja. A férje és a gyerekei. Vajon feláldozhatja őket a saját boldogsága érdekében? A mindent elsöprő szerelem feljogosít erre? Esetleg a szerelem csak akkor maradhat ilyen, ha elérhetetlen marad és nem kerül a hétköznapok szintjére?  Inkább a családjával kell maradnia, akkor is ha így boldogtalan lesz?

A döntés és a vívódás gyötrelmes és torokszorító.

Olyan sok mindent szeretnék még írni, de nem akarom elmesélni a végkifejletet, hátha valaki még nem látta. De figyelmetekbe ajánlom a kedvenc részem, amikor a piros lámpánál egymás mögött lévő két kocsiban ülnek, a szakadó esőnél pedig csak az érzelmeik áradata erősebb. Az valami gyönyörű jelenet.

Én már régebben láttam ezt a filmet, de azóta sem tudnám megmondani, én másképp döntöttem volna, vagy esetleg ugyanígy. Az erkölcsi dilemma olyan nagy. Érdemes megnézni és gondolkodni.



Jó szórakozást!
michaela

2011. április 20., szerda

Élve eltemetve


Végre megérkezett a mozikba az Élve eltemetve című film, amit a 127 óra kapcsán már emlegettem.

Ez egy spanyol dráma, aminek fő- és ezzel egyetlen szerepét Ryan Reynolds játsza, akit én eddig csak gagyi vagy maximum középszerű romantikus vígjátékokban és akciófilmekben láttam. Éppen ideje volt már egy ilyen kiemelkedő alakításnak az életében.

A filmet Rodrigo Cortes rendezte, neki ez a második nagyjátékfilmje, de borítékolható, hogy fogunk még hallani róla.

Paul Conroy (Ryan Reynolds) az amerikai hadseregnek beszállító teherautó sofőr, aki egy kevésbé szép napon arra ébred, hogy élve eltemették. Az iraki fegyveresek 5 millió dollárt követelnek a szabadon bocsátásáért, ezt a pénzt azonban neki kell előteremtenie a fakoporsóban található mobiltelefon, öngyújtó, kés és ceruza segítségével. Eközben fogy a levegője, a koporsóba pereg a homok, betéved egy kígyó, egyszóval a körülmények közel sem mondhatóak ideálisnak.

Karaktere teljesen átlagos, talán ennek köszönhetően okosabbnak érezzük magunkat nála és találgatjuk, mi vajon hogyan szabadulnánk ki. Elkezd telefonálgatni, az amerikai kormány felhívása azonban annyi eredménnyel kecsegtet, mintha Charlie Sheent kérdezgetné az antialkoholizmus áldásos hatásairól.  Az amerikaiak elvből nem fizetnek váltságdíjat, Paul azonban nem bánná, ha hazajutna a családjához, ezért tovább próbálkozik.

Végül megkapja egy túszmentő csoport vezetőjének a számát, de ekkor már versenyt kell futnia az idővel, a telefonja akkumulátora merül, a levegője fogy. 90 percet töltünk el vele egy koporsóba zárva, így klausztrofóbiásoknak nem ajánlható film, az ember önkéntelenül is feszeng közben és élvezi, hogy koporsónyinál nagyobb a mozgástere.

Unatkozni egyetlen percig sem lehet, amiben nagy szerepet játszik Eduard Grau operatőr. Másfél óra koporsó filmezést úgy megcsinálni, hogy közben ne unatkozzunk, ahhoz azért kell tudni valamit. A svenkeken kívül (a kamerát elforgatja a függőleges tengelye körül, majd felfelé és lefelé is), nagyon jól fókuszál ezen az aprócska helyen úgy, hogy közben különböző hangulatokat teremt. Néha félünk, rettegünk, aztán reménykedünk a főhőssel együtt. Azt nagylelkűen figyelmen kívül hagyhatjuk, hogy néha a koporsón kívülre kell helyezni a kamerát a megfelelő szög elcsípéséhez, mert cserébe máskor meg teljesen bepréselődünk a szűk helyre és együtt szenvedünk Paullal.

Kár lenne a történetből ennél több apró részletet elárulni (annál nagyobb részletek pedig már nincsenek benne, hogy eltemették és szabadulni akar), látni kell és átérezni a hangulatot. A film nyomasztó, fullasztó, ugyanakkor drámai, zseniális, a végén lévő csavar után pedig csak ülünk kábultan és kapkodjuk a levegőt.



Nálam ez 10/8, ajánlom mindenkinek.

Jó szórakozást!
michaela

2011. április 12., kedd

Ilyen nincs


Szombaton este láttam az MGM-en ezt a filmet. Hal Hartley rendezte, akit nagyon szeretek, egészen különleges filmeket csinál. Persze aki csak a blockbustereket nézi moziban, az nem annyira lehet képben vele kapcsolatban, esetleg a Hétfői lány, vagy az Egyszerű emberek című filmje lehet ismerős.

Utánanéztem mit írnak erről a neten, és teljesen Hal Hartleyra jellemző, amit találtam: ahány oldal, annyiféleképpen sorolja be a filmet. Van aki szerint sci-fi, fantasy, horror, filmdráma, vígjáték, akciófilm. És valóban, talán egyszerre mindegyik.

A történet egy szörnyről szól, akit Hartley valóságossá tesz és belehelyezi egy "mindennapi" környezetbe. A szörny már az evolúció kezdete óta él (nem hiszek az evolúcióban, de ezt az apróságot ennél a filmnél figyelmen kívül hagytam), a legnagyobb problémája pedig, hogy képtelen meghalni, pedig már nagyon szeretne.

Amikor eltűnik egy forgatócsoport  akik filmet akarnak készíteni róla, az operatőr menyasszonya, Beatrice (Sarah Polley) a vőlegénye keresésére indul, így talál rá és barátkozik össze a szörnnyel (Robert John Burke). Ráveszi, hogy menjen vele az emberek közé, keressék meg az őrült tudóst, az egyetlen embert, aki képes a halálba segíteni. 

Ahogy néztem a filmet, folyton az jutott eszembe róla, hogy ez olyan szép. Egy szép mese. Mindemellett nem hiányzik belőle a Hal Hartleyra jellemző szkepticizmus, az irónia, amellyel bemutatja a szenzációhajhász világot, a semmisemelég és mindenazonnalkell hozzáállást. Mindezt eltúlzott karakterekkel, mosolyra fakasztó képkockákkal.



Felnőtteknek való, szép, mosolygós mese. Nagyon szeretem és ajánlom mindenkinek. 10/10
Jó szórakozást!
michaela

2011. április 2., szombat

esti ajánló

Világok Harca



Tv2  19:30
Ezt a filmet inkább a látvány miatt érdemes megnézni, mintsem a sztorija lenne vonzó a szombat esti kikapcsolódást keresők számára. Tehát nagy képernyős tévével rendelkezők előnyben!

Persze, kellett valami forgatókönyv is. Ray Ferrier (Tom Cruise) egy egyszerű dokkmunkás, aki nem túl szimpatikus módon, láthatón nem tud mit kezdeni a hétvégére hozzá érkező gyerekeivel (a kislányát alakító Dakota Fanningra érdemes odafigyelni, talán az ő alakítása a legjobb a filmben). 
Sok töprengésre azonban nincs ideje, mert megérkeznek a földönkívüliek, pontosabban már évezredek óta itt élnek a föld mélyén és gonosz tervet eszelnek ki ellenünk. Ez ám nem az E.T., aki olyan bájosan szeretne hazatelefonálni. Ezek a végsőkig gonosz, ellenséges szándékú földönkívüliek. Megállnak az órák, az autók, a gépek, nincs áram, a föld reng és megnyílik, menekül ki merre lát.

A film forgatókönyvén ezek után nem dolgoztak túl sokat, a cél természetesen az idegenek elpusztítása, közben pedig mindenki menti az irháját, Ray a két gyerekéét is. Ettől kezd szimpatikusabbá válni, bár teljes csodálatunkat a műsoridő végére sem nyeri el. Talán a családi összetartás lehetne a film egyik mondanivalója, ha sikerült volna jobban kidolgozni.

Ami miatt érdemes a Világok Harcára időt szánni, az Steven Spielberg rendezése és a csodálatos látvány. A látványért felelős csapatot a Star Wars III-ból teleportálták ehhez a filmhez, így a végeredmény nem lehetett kétséges.

Érdemes megfigyelni az emberek reakcióját, a tömeghisztériát, Ray fiának viselkedését, azonban ha valaki mély drámára és logikus történetre vágyik, az ne ezt nézze.

Aki viszont elnéző mosollyal legyint a logikátlanságokra és megelégszik egy látványos, speciális effektekben és hanghatásokban bővelkedő sci-fivel, annak jószívvel ajánlom a Világok Harcát.



Jó szórakozást!
michaela

2011. április 1., péntek

Good Will Hunting



Úgy tűnik a Prizma Tv-t is fel kell vennem a repertoáromba, tudnak meglepetéseket okozni. Tegnap este véletlenül kapcsoltam oda, és éppen a Good Will Hunting ment. Ha én ezt tudom... Az nálam egy olyan alapmű, amit biztosan ajánlottam volna.

A Good Will Hunting-ot két gyerekkori, elválaszthatatlan jóbarát, Ben Affleck és Matt Damon írták, amikor együtt laktak hármasban Ben Affleck öcsikéjével. Kevin Smith (Stop-shop) segített nekik eladni a filmet. Az volt a kikötésük, hogy szerepelni akarnak benne, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen ez tette őket igazán ismertté.  A filmet végül a Miramax vette meg, Gus Van Sant rendezte, aki ezért 1998-ban legjobb rendező oscar jelölést is kapott.

Will Hunting (Matt Damon) egy dél-bostoni munkásnegyedben nő fel. Dühös, vad, lázadó, féktelen, nem tud és nem is akar beilleszkedni a "normális" társadalomba, ugyanakkor intelligens, művelt, a matematikában pedig zseni szinten tengeti napjait. Legjobb barátja Chuckie (Ben Affleck), aki felismeri  a benne rejlő lehetőségeket és folyton agitálja, hogy hagyja el azt a helyet ahol élnek, használja ki a tehetségét és teremtsen magának jobb életet.

Will barátaival egy építkezésen gürcöl, mellékállásban az egyetemen takarít, eközben pedig szórakozásképpen megold egy olyan matek példát, ami a tanári karnak is négy évébe telt. Ekkor figyel fel rá Gerald Lambeau (Stellan Skarsgard) matematikaprofesszor, és amikor Will ismét összeütközésbe kerül a törvénnyel egy verekedésből kifolyólag, ő segítő jobbot nyújt neki. Cserébe azt kéri, járjon hozzá beszélgetni a matematikáról, valamint minden héten pszichiáterhez is kell mennie. Ha el akarja kerülni a börtönt, Will nem tehet mást, mint belemegy az alkuba.

A pszichiátert, Sean Maguire-t Robin Williams alakítja, Oscar díjat kapott ezért a mellékszerepéért. Will elfogyaszt pár pszichiátert, mire Seanhez kerül, akinek pár éve meghalt a felesége, és ezt a veszteséget nem tudta feldolgozni. Nehezen induló beszélgetéseik folyamán úgy tűnik egymást gyógyítják. Will megtanítja Seant újra élni, feldolgozni a traumát, Sean pedig megérti a fiú érzelmi küzdését, a dühének forrását, szépen lassan pedig csillapítja azt.

A film egyik legmegrázóbb mondata, amikor a pszichiáter addig ismételgeti Willnek a "Nem a te hibád" mondatot, míg az fel  nem fogja az igazi értelmét és a benne felgyülemlett feszültséget végre ki nem engedi magából.

Will természetesen szerelmes is lesz, és ezzel is nehezen birkózik meg, mint mindennel az életben, amihez túl kellene tennie magát félelmein.

Több szál tartja fenn az érdeklődésünket, egyik a szerelem, egy másik a matematikával kapcsolatban elért eredményei, sikerei, esetleges álláslehetőségei, a legfontosabb pedig, hogy a pszichológussal folytatott beszélgetései kapcsán végre elhiszi-e, hogy ő is megérdemel egy normális életet, vagy direkt megmarad egy alulfizetett, egész életében gürcölő munkásnak.

Vajon fel lehet dolgozni mély, gyerekkori traumákat? Vagy ezek örök életére befolyásolják az ember sorsát és nem lehet tőlük szabadulni? Ki lehet törni a megszokott környezetből, vagy gyermekkorunk mintája egy életre megbéklyóz és elveszi tőlünk a lehetőséget?

Csodás, közhelyektől mentes dialógusok hallhatóak a filmben, Matt és Ben korukat meghazudtoló mélységű forgatókönyvet hoztak össze. Természetesen Oscarral jutalmazták őket érte.

Nálam ez az alkotás 10/10, meleg szívvel ajánlom mindenkinek.



Jó szórakozást!
michaela

2011. március 31., csütörtök

esti ajánló


Hair


Ez egy kötelező klasszikus!
MGM 22:00
"Az volt a Vízöntő kora. Az volt az önfeledt szabadság, a tánc, a dal és az LSD kora. De az volt a vietnámi háború kora is. A felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé... Egy vidéki srác megkapja a behívóját, és a sorozásra New Yorkba utazik. Aztán meglát egy gyönyörű lányt lóháton, akibe talán beleszeretne, ha a legkisebb esélye is volna rá, hogy még egyszer találkozzanak. Új barátai erről egészen másképpen vélekednek. A hippiknek semmi sem lehetetlen: az ő életüket más törvények irányítják, kizárólag olyanok, melyeket saját maguk hoztak. Így kezdődik a film, melyre mindenki olyan szívesen emlékszik. Berger, Claude, Sheila és a többiek története nem csak egy korszakról és egy generációnak szól: örök klasszikussá vált. A virág-korszaknak vége, de ez a film újra és újra képes meggyőzni nézőit, hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik el."
Amíg nem kezdődik, dúdolgassunk egy kis let the sunshine-t:)


És persze nem tudom kihagyni az egyik kedvenc részemet sem:




Showtime

Semmi extra, csak egy kis könnyű esti szórakozás Robert De Niroval és Eddie Murphyvel.
RTL Klub 21.25
"A Los Angeles-i zsaruk legkeményebb nyomozója, Mitch Preston (Robert De Niro) egy nap azon veszi észre magát, hogy a narkósok, maffiózók és bérgyilkosok helyett sokkal ravaszabb és kegyetlenebb népséggel kell szembenéznie: a tévésekkel. Egy rámenős producer az évszázad műsorára készül. Ennek érdekében a kelletlen nyomozó mellé szerződteti a kétballábas Trey Sellarst (Eddie Murphy), aki mindig a reflektorfénybe vágyott. Dörögnek a pisztolyok, forognak a kamerák, élet és játék, műsor és valóság végképp összekeveredik."

Jó szórakozást!
michaela

2011. március 29., kedd

esti ajánló

Kémjátszma


tv2   21:30
"Nathan Muir (Robert Redford) veterán CIA-tisztnek már csak egy napja van hátra a nyugdíjig, amikor megtudja, hogy egykori védence és tanítványa, Tom Bishop (Brad Pitt), a Cserkész komoly bajba került. Egykori védencét bebörtönözték Pekingben kémkedés vádjával, és 24 óra múlva kivégzik, mert megpróbálta kiszabadítani azt a nőt, aki évekkel korábban közéjük állt. A CIA nemzetközi konfliktustól tartva úgy dönt, Bishopot sorsára hagyva nem vállalja a kockázatot, és nem avatkozik közbe. Muir tudja, hogy csak ő segíthet halálra ítélt tanítványán, s belevág élete legveszélyesebb és legszemélyesebb akciójába."
Jó szórakozást!
michaela

2011. március 28., hétfő

Black swan


Bevallom, ezzel jól felsültem. A véleményem erről a filmről a legkevésbé sem mérvadó, kizárólag személyes, talán már gyógykezelést is igénylő apró rigolyáimból ered.

Tudhattam volna előre, hogy ez nekem nem tetszhet. Nem is érdekelt a kritikák alapján, meg sem akartam nézni. Aztán amikor Lonely írta, hogy érdekelné a véleményem, úgy gondoltam egyszer biztosan nézhető, hiszen Natalie Portman Oscart kapott érte, jelölték a legjobb film-,  Darren Aronofskyt pedig a legjobb rendező kategóriában.

Hiába minden eltökéltségem, ez nálam halálra volt ítélve:
- nem szeretem Natalie Portmant
- főleg nem szeretem Natalie Portman világfájdalmas, mártír arckifejezését, a film első 50 percében pedig csak ezt az arckifejezését látni (kb. 50 percet sikerült megnéznem belőle, igen, sajnálom)
- nem tudtam átérezni a lelkiállapotát, belesimulni vele a történetbe, miután logikátlan módon, vérbeli hisztisp*csa módjára másodszor is szó nélkül elrohant, amikor Lily beszélgetni akart vele
- nem szeretem a thrillert
- nem bírom a vért (az 50. perc táján akkor hagytam abba, amikor vér csepegett valahonnan a fürdővizébe, ő a szemét kinyitva valakit megpillantott a kád felett, én pedig ekkor gyorsan a jobb felső sarokban található kis x-re kattintottam... mentségemre legyen mondva, előtte pár perccel végignéztem ahogy végigszakítja a bőrt az ujján)
- nem bírom a feszültséget
- nem szeretem a balettet
- nem bírom, ha valakinek spiccben van a lába, úgy érzem ez biztosan fájhat neki, oda sem merek nézni (igen tudom, ez lehet a gyógykezelésre szoruló kategória nálam), ebben a filmben pedig össze sem merem számolni hány percig néztem ezt hősiesen
- nem bírom elviselni, ha valakit szólítanak aki egy másik szobában van, ő pedig nem válaszol (igen, ezt is elmondom majd a doktor néninek), ez pedig vagy 3-4 alkalommal előfordult

Bizonyára nagyszerű alkotás. Bizonyára a végén Natalie Portman már nem vág olyan arcot, mintha a világ terhét magán cipelné, mindezt boldogan tenné az emberiség érdekében, de mégis olyan nehéz teher ez, amibe lassan beleroskad. Bizonyára jól fel van építve a történet, feszültséggel teli, izgalmas.

Csak hát... Nem nekem való...
michaela

2011. március 22., kedd

127 óra



Már egy ideje megy a mozikban a 127 óra, gondoltam ideje leírnom róla pár gondolatot.

A sztori nem hoz meglepetést, mivel megtörtént esetet dolgoz fel: a kalandvágyó fiatal hegymászó, Aron Ralston (James Franco) addig kísérti a sorsot, amíg egyszer csak beleesik egy elszigetelt kanyon hasadékába, ahol 127 órát tölt, de végül megmenekül ám.

Elég nehéz 94 percet kitölteni azzal, hogy valaki egy kanyonban gondolkodik az életéről. Rögtön eszembe jutott az Eltemetve című film, ahol másfél órán keresztül látunk egy kamionsofőrt, akit élve eltemettek, koporsójába pereg a homok, egyre inkább megtöltve azt, ő pedig egy mobiltelefonnal próbálja az életét megmenteni. Ez a film nagyon tetszett, nem unatkoztam másfél óra alatt sem, pedig csak egyetlen szereplős alkotás volt, úgyhogy simán esélyt adtam annak, hogy a 127 óra is tetszeni fog.

Nos, a kritikákat olvasgatva, nekem egészen más róla a véleményem, mint a többségnek. A film valóban egészen jól indul, tetszenek a képi megoldások, az osztott képernyő, a zenék alapja is nagyon  odaillő és hangulatba hoz. A kanyonról csodás képeket láthatunk, ezt sokan említik, mint a film erősségét. Nos, én az első 30-40 percet végigunatkoztam. Igen-igen, szép a természet. De ha arról akarok fotókat látni, természetfilmet nézek. Az első 3-4 tájkép lenyűgözött, hűdeszép, a többinél már kicsit untam a dolgot.

Aztán Aron végre beleesik a kanyonba, és éppen akkor kezd el történni valami, amikor ő beszorulva alig tud moccanni. Remekül megoldották az eddigi életére vonatkozó visszaemlékezéseket, a filmet nagyon izgalmassá teszi, ahogy Aron önmagát veszi a kamerával. A sztori példaértékű élni akarásból, a legfőbb üzenete pedig, hogy sose adjuk fel, és hogy ne vegyünk olcsó kínai zsebkést:)

A kiszabadulási kísérletek sorra kudarcot vallanak, ezért főhősünk úgy dönt, levágja a karját. Na és itt jön az a rész, amivel szerintem jól elrontották az egészet. Nekem nagyon tetszett volna, ha ez egy dráma marad. De nem, mindenbe kell vagy meztelen nő, vagy vér, itt a meztelen csajokat nehezen tudták volna belefűzni a történetbe, így a vér mellett döntöttek. Premier plánban mutatják, ahogy Aron eltöri a saját csontját, az inakat szakítja a karjában, majd végül lefűrészeli azt. Bocsánat, ha nem pontos a beszámolóm, de be kell valljam, nem tudtam odanézni. Nem értem benne ezt a részt, szerintem enélkül is megértettük a szenvedését, átéreztük a tehetetlenségét, majd a küzdését.

Úgy éreztem ennél a résznél ki is zökkentem teljesen, szinte csak kötelességtudatból néztem végig, hiszen filmet nem hagyok abba, úgy nem releváns a véleményem. Aztán meglepő dolog történt. A film végén, amikor Aron végre kirándulókkal találkozik, akik segítséget hívnak és megmentik, én percekig zokogtam. Ekkor jöttem rá, mégsem zökkentem ki a véres résznél, Danny Boyle (akinek a nevéhez többek között a Gettómilliomos vagy a Trainspotting fűződik) olyan zseniálisan oldotta meg a rendezést, hogy észrevétlenül egy feszült, aggódó, megrendült állapotba vitt, amit csak zokogással tudtam feloldani.

Az Oscar jelölést én túlzásnak tartottam, láttam már ennél lényegesen jobb filmeket is, szerintem ha ez megmarad a drámánál, jobb is lehetett volna, de így is az érdemes megnézni kategóriába tartozik.
michaela

2011. március 15., kedd

esti ajánló




Ma estére egy Mel Gibson filmet ajánlok, A hazafit, RTL Klub, 20.05.

Úgy megörültem, amikor megtaláltam, hogy a Kőszívű ember fiain és az Egri csillagokon kívül lesz más film is ma este. Aztán megnéztem a film ajánlóját a lentebb belinkelt oldalon, és teljesen megdöbbentem. Emberek azt kifogásolják, hogy ez a film nem illik március 15.-éhez. Én meg éppen azt kifogásolom, hogy egész nap olyan magyar történelmi filmeket kell néznem, amik egyáltalán nem érdekelnek. Ha meg akarok emlékezni március 15-ről, kimegyek valamelyik népünnepélyre. Esetleg a magyar közszolgálati televízió adjon le egy magyar filmet, hátha valaki megnézné. De azt kifogásolni, hogy az RTL Klub miért ilyen filmet tett be ma estére... Egyre többször keseredem el amiatt, hogy hol és milyen emberek között kell élnem.. De hát én biztosan nem vagyok elég magyar, vagy fene tudja..

Azért mindenkinek jó szórakozást a filmhez, ajánló itt: A hazafi

(A TV2-n 20.25-kor Bayern München- Inter meccs lesz, ha esetleg valaki hozzám hasonlóan szereti a focit is, egész jó rangadónak ígérkezik.)
michaela

2011. március 6., vasárnap

esti ajánló



Film+, 21.00.: Szigorúan bizalmas.

Egy zseniális alapmű, zseniális szereposztással: Kevin Spacey, Russell Crowe, Kim Basinger.

A film Los Angelesben játszódik, az ötvenes években. Három zsaru, egy prostituált, egy milliomos, egy újságíró és a rendőrfőnök. Ebből pedig egy olyan izgalmas thrillert sikerült összehoznia Curtis Hansonnak, amit 1998-ban 9 oscarra jelöltek, amiből kettőt arany szobrocskára is váltott.

Jó szórakozást!
michaela

2011. március 4., péntek

esti ajánló


Tökéletes gyilkosság

Ma estére a Tökéletes gyilkosságot ajánlom, Viasat3 21.15.

Steven Taylor (Michael Douglas) egy nagyon jól menő üzletember (már megint). Felesége, Emily (Gwyenth Palthrow) pedig nem csak gyönyörű, hanem emellett még okos is. Steven mégis inkább csak a külsőségei egy részének tekinti, elhanyagolja, nem foglalkozik vele. Emily persze nem hagyja annyiban a dolgot,  és megcsalja a galád milliárdost. 
Teszi pedig ezt a milliárdos feleségek sznob módján: egy nagyon szegény, szerény sorsú festőművésszel, David Shaw-val. Na de ki vagyok én, hogy ezért elítéljem? Inkább a jó oldalát nézem a dolognak: a festőt Viggo Mortensen játsza, akit valljuk be, bármilyen szerepben elnézegetünk. (A film egyik érdekessége, hogy a festőművész lakásán látható festmények egy része valóban Viggo Mortensen saját festményei közül való.)

Steven persze rájön a megcsalásra, és elhatározza, hogy megöleti a feleségét. Ki is találja a tökéletes gyilkosságot, azonban a számításába hiba csúszik...

A film nagyon izgalmas, jól felépített. Ehhez elég csak annyit mondanom, hogy Andrew Davis rendezte, aki a Szökevényt is (ami ugye oscar jelölést kapott legjobb film kategóriában). Zenéjét pedig James Newton Howard szolgáltatja, aki szintén tevékenykedett a Szökevényben is, vagy a Hullámok hercege zenéje fűződik még többek között a nevéhez.

Szórakoztató nüansz, hogy az ügyben a nyomozót David Suchet alakítja, aki Poirot-ként vált ismertté.

Jó szórakozást!
michaela

2011. március 3., csütörtök

esti ajánló

Ma este egy George Clooney film lesz az RTL-en, 23.30kor.  A címe Sziriana. Még nem láttam, ezért nem ajánlhatom jó szívvel, csak George Clooney miatt akadt meg rajta a szemem. 

Igaz, amióta láttam Az amerikaiban, azóta inkább a sármossága miatt szeretem:) Na de egy-két baki neki is megengedhető. Az amerikai olyan film, amit ellenségemnek sem ajánlanék. Unalmas, érthetetlen. Az egyetlen jó dolog a filmmel kapcsolatban, hogy egy nagyon igaz, humoros és szórakoztató kritikát olvastam róla itt: Az amerikai.

A ma esti filmben Matt Damon lesz a partnere, még akár valami jó is kisülhet belőle.
Bővebben a filmről: Sziriana

Jó szórakozást!
michaela

2011. március 2., szerda

Az ördög ügyvédje


Bizonyára tudjátok, Keanu Reeves Magyarországon tartózkodik. Ma reggel pedig azt olvastam, hogy az autója elgázolt egy teleobjektívet. Nem csak félobjektívet, vagy nem csak megérintette a gumiabroncsának a szele, hanem egy az egyben elgázolta szerencsétlen fényképezőgép tartozékot. Sok nekem ennyi izgalom egy reggelre.

Ennek kapcsán úgy döntöttem, üsse kavics, ajánlok egy Keanu Reeves filmet.
Bátor vagyok, kiteszem magam a Mátrix rajongók utálatának és azért sem azt ajánlom, hanem az Az ördög ügyvédjét.

Tovább dühítve a mátrixfanokat elárulom, Keanu nem tartozik a kedvenc színészeim közé. Az ördög ügyvédje sem miatta ilyen egyedi és jó film, hanem a történet, a rendezés, valamint  Al Pacino és Charlize Theron lenyűgöző játéka miatt.

A sztori röviden: Kevin Lomax (Keanu Reeves) olyan sikeres védőügyvéd, aki soha egyetlen pert sem veszít el. Az élete tökéletesnek mondható, egyre sikeresebb, emellett van egy gyönyörű felesége, Mary Ann (Charlize Theron). Olyannyira felfelé ível a pályája, hogy egyik nap megkeresik egy menő nyújorki ügyvédi irodától és munkát ajánlanak neki. Feleségével odaköltöznek, Kevin pedig bekerül az ördögi körforgásba. 

Új főnöke, John Milton (Al Pacino), olyan luxust nyújt neki, aminek nem tud ellenállni. Egyre több hatalmat kap, ez pedig teljesen elvakítja. Közben a házassága megromlik, felesége nem bírja a nyújorki életet, az elhanyagoltságot. Látomásai vannak, érzi, hogy a férje nem jó irányba halad, elvakította a siker, de hiába figyelmezteti, Kevin nem hallgat rá. Teljesen Milton befolyása alá kerül, mígnem egy idő után kezd számára világossá válni, hogy nem az igazságot szolgálja, hanem az ördögöt magát. A film vége izgalmas csavarral szolgál, ami a szürrealitásból visszahozza a valóságba.
Egy kis kedvcsináló itt: Az ördög ügyvédje

Ha valakinek megtetszett a Keanu Reeves - Charlize Theron páros és még a romantikát is szereti, ne hagyja ki az Édes Novembert!:)

michaela

2011. március 1., kedd

esti ajánló

Úgy tűnik Michael Douglas hetet tart a Viasat3. Az újabb film, a Végzetes vonzerő, ma este 21.15-kor. Gyanús volt egymás után két Douglas film, gyorsan megnéztem, megijedtem, nem halt-e meg (ennyire le lennék maradva?). Hálistennek nem, még mindig arról szólnak a hírek, hogy meggyógyult. A szülinapja sem mostanában van, hanem szeptember 25.-én. Ha valaki tud valamit, ami ennyire aktuálissá teszi Michael Douglast, kérem ossza meg velünk:)

Na szóval, ez egy thriller egy szerelmi háromszögről, de ugyanakkor dráma is, feszült, szexi, jó. Glenn Close-nak én még mindig nem bocsátottam meg, amit a 101 kiskutyával próbált elkövetni, azóta nem is szeretem, így számomra még hitelesebb volt ez  a negatív karaktere is.

Gyenge idegzetűek szülői felügyelettel, vagy valakinek a kezét szorongatva nézzék.

A filmről bővebben itt:

Jó szórakozást!
michaela

Ébredések

 Ébredések

Az Ébredések című film a kedvenceim közé tartozik. Számomra különösen izgalmassá teszi, hogy igaz történetet dolgoz fel, így még inkább azonosulni tudok a szereplőkkel.

Leonard (Robert De Niro)  élőhalottként tengeti napjait, több hasonló betegségben szenvedő sorstársával együtt. Egy rejtélyes agyhártya gyulladás következében kerültek ilyen állapotba, nem tudnak beszélni, legtöbben mozdulni is alig, látszólag öntudatlanok.

Egy új orvos érkezik az intézménybe, aki reményt lát a gyógyulásukra. Dr. Malcolm Sayer (Robin Williams) egy magának való, távolságtartó orvos, akinek a legfőbb gondot az emberekkel történő kommunikáció okozza. Neki ez inkább kutató munka, de abba nagyon lelkesen veti bele magát.

Sokan már több éve, évtizede vannak ilyen állapotban. Kiderül, mindent érzékelnek a külvilágból, csak válaszolni nem tudnak az ingerekre. Dr. Sayer kikísérletezik egy gyógyszert, amivel a betegek öntudatukra ébredhetnek és teljes életet élhetnek.  Ennek a csodás ébredésnek a történetéről szól a film.  Látjuk milyen amikor újra felfedezhetőek a világ apró szépségei, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk anélkül, hogy megbecsülnénk őket. Hát persze, hiszen minden relatív. De ez a történet talán rádöbbent kicsit arra, mennyire magától értetődőnek vesszük az életet (Dr. Sayer: "Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni a legalapvetőbb dolgokat".)

Már csak a téma miatt sem mentes a mű az apró giccsektől, de én ezt nagylelkűen megbocsátottam neki, mert a történetbe illeszkedő, nem pedig zavaró mértékű a szentimentalitás.

Robert De Niro zseniálisat alakít a filmben, pedig nem a tőle gyakran látott gengszter imázsba illeszkedő a szerep (hihetetlen, hogy ugyanebben az évben le tudta forgatni a Nagymenőket is, amiért ugyan "csak" BAFTA díjra jelölték, míg az Ébredésekért Oscar díj jelölt volt). Újra találkozik édesanyjával, felfedezi az életet, a szerelmet, mindent, amire a betegsége kialakulásától nem volt lehetősége.

Robin Williamset már láthattuk orvosként a Patch Adamsben, itt is ugyanolyan szerethető karaktert játszik, aki önmaga is fejlődik, szocializálódik, felismeri, hogy mindenki külön egyéniség, akit nem szabad korlátok közé szorítani.

Sajnos a gyógyszer hatása nem bizonyul véglegesnek, ezért Leonard és a többiek szépen lassan visszaesnek eredeti állapotukba. De az utolsó pillanatig küzdenek, a rendezésnek és a színészi játéknak köszönhetően pedig mi végig küzdünk velük.

Remek alkotás. Szerintem.
michaela

2011. február 28., hétfő

ma esti ajánló

Ma estére ajánlom a Játsz/ma című filmet (viasat3, 21.15). Nagyon szeretem a Fincher filmeket, a Hetediket, a Harcosok klubját, a Pánikszobát, és nekem a Benjamin Button is tetszett (na jó, a Social network nem annyira). 

Michael Douglast pedig szintén fantasztikus színésznek tartom (nem is tudnék kedvenc filmet kiemelni tőle, de a Tőzsdecápák pl. nagyon ütős volt, nemde?:)).
A Játsz/ma-t már régen láttam, úgyhogy én biztosan megnézem újra. 
Játsz/ma
Jó szórakozást! 

michaela

Inhale


Inhale


A "mindent megteszek a haldokló gyerekemért" filmek között nálam a Végszükség viszi a pálmát, de azért esélyt adok másoknak is, hátha elbűvölnek. Az Inhale című film sztorija röviden: kislány haldoklik, új tüdőre van szüksége, a hivatalos transzplantációs út nem járható, apuci ügyész létére lemerül az alvilágba, hogy megszerezze azt a tüdőt.

Dermot Mulroney-t (ő játsza az apát) biztosan láttam már valamilyen filmben, de nem hagyott olyan mély nyomot bennem, hogy emlékezzek a címére. Ebben az alkotásban a botoxman nevet adtam neki: arcizma sem rezdül. Reggeli ébredés után ugyanolyan, mint egy alapos verést követően, vagy a lányáért aggódva. Rambóként jól mutatna, de amikor éppen egy megható jelenet közepén vagyunk, én pedig azt látom rajta, hogy francba, megint nem vettem rágót, nos ez eléggé ki tud ábrándítani.

A sztori egészen jól indul. Leköti a figyelmet. Már a film elején van egy olyan zseniális rendezői megoldás, amire szinte felsikoltottam, hogy igen, ez az, jézusom, én milyen szemérmes vagyok (én????), a szexet beleszőve milyen jól ábrázolja a szülői aggódást, vajon hasonló helyzetben én is ezt tenném? Itt eldöntöttem, hogy ez jó film lesz. Nem mondom, hogy az események zuhatagként ömlenek a nézőre, de azért egy izgalmas kis patakként csordogálnak. Ebbe a mederbe aztán belerondít két ágaskodó mellbimbó. Az anyát játszó Diane Krugernél egyébként ezt a két dolgot tudnám megemlíteni, amivel kiemelkedik a filmben, mert biztosan voltak már ennél lényegesen jobb alakításai is. De a drámai pillanatokba úgy robban be az a két mellbimbó, hogy nő létemre is elvonja a figyelmemet és teljesen kizökkent.


Ezután el is kezdek erősen unatkozni. Mulroney cseppet sem hősies módon, hanem inkább bárgyú naivitással száll szembe az alvilággal, mozdulatai esetlenek, makacs újrapróbálkozásairól pedig nem az apai kétségbeesés, hanem az emberi butaság jut eszembe. Rezzenéstelen arcán aztán sebet is ejtenek, mivel feliratosan néztem a filmet, ennek összevarrása okozott pár nehéz pillanatot. Ezért üzenem, ha azalatt a pár másodperc alatt nem nézel oda, nem maradsz le semmiről!


A történet kb. a felétől ismét egész élvezhetővé válik, bár a jó kategóriát nálam nem éri el. Mulroney-bulldog lohol, nem adja fel, megverik, feláll, utánamegy, újra megverik, újra feláll, közben belerángat másokat is.... Természetesen nem hiányozhatnak a vonagló női testek és a transzvesztita sem, bár véleményem szerint ez teljesen felesleges szál volt a filmben. Végül rátalál az emberre, aki megmentheti a lányát, bár itt a film kissé zavarossá válik, hiszen ugyanazon csapat egyik tagjától segítséget kap, míg a másik (teljesen logikátlanul, a pénz és zsaroló felvétel meglétének ellenére) ki akarja nyíratni. A cselekmény nem túl feszes, még akkor sem, amikor kiderül, a kislánynak maximum egy hete van hátra az új tüdő nélkül. Nem sikerül drámai feszültséget teremteni.


A helyzet megoldásának jót tesz a csavar, bár kissé hatásvadásznak tűnik. A film utolsó képkockáinál azonban rájövünk: az igazi gagyi hatásvadászat ez. Kár volt ezzel elrontani, ha az utolsó 2-3 percből 10 másodpercet hagynak meg a 'kevesebb néha több' elve alapján, jobban tetszene.

Számomra kissé zavaró a történet befejezése, hiszen a filmen végigvitt apavagyok vonalat keresztülhúzta egy igazságosvagyok metszettel, de ettől még a filmnek erkölcsi mondanivalója is van. Szóval egyszer megnézhető. Szerintem.

michaela